Az Ön kapcsolattartója: Környei Mihály
+36309258910

Referenciák

Az Ön partnere

A BEMER fizikai érterápia alkalmazása csonttörés esetén

Knochenbrueche

A BEMER fizikai érterápia mérföldkőnek tekinthető a fizikai érterápiában. Ez az érterápia aktiválja a szervezet öngyógyító képességét, ezáltal elősegíti a sebek és sérülések gyógyulását, a csonttörés okozta sérüléseket is ideértve. A szervezet regenerálódási folyamatait is támogatja. A BEMER fizikai érterápia lényege egy többdimenziós jelstruktúra, amely biztosítja a korlátozott vagy diszfunkcionális mikrokeringés hatékony stimulációját. Támogatja a szervezet gyógyulási, felépülési és regenerálódási folyamatainak kulcsfontosságú szabályozási mechanizmusait. A BEMER fizikai érterápia kétségtelenül jelentősen javítja a mikrokeringést. Ezt számos tanulmány is megerősítette, amelyek tudományosan igazolták a BEMER fizikai érterápia hatásosságát. A tanulmány eredményei lerántják a leplet arról, hogy a BEMER terápia védelmet nyújt és megelőző hatással rendelkezik. Az is igazolást nyert, hogy ez a sebgyógyulás elősegítését célzó terápia (pl. csonttörésnél) előnyösen hat a regenerálódásra, és elősegíti azt. Az orvostudomány jelenlegi állása szerint nincs még egy olyan fizikai terápiás módszer, amely annyira hatékonynak bizonyult volna a mikrokeringési rendellenességek kezelésében, mint a BEMER fizikai érterápia. Röviden: a BEMER fizikai érterápia kivitelezhető módszernek tekinthető, ha gyorsan szeretnénk eredményt elérni a csonttörés kezelésében.

További információ kérése

Az Ön elérhetősége

A csonttörésről

Csonttörés bárkinél előfordulhat

A csonttörés nemcsak kellemetlen és fájdalmas, hanem rendszerint váratlanul is következik be, pl. közúti balesetnél, sportolás közben, eleséskor, ütés hatására, erőszakos tevékenység következtében, túlzott hajlító mozdulatnál, illetve terhelés törés formájában akkor, ha például valaki nagy távot tesz meg gyalog. Becslések szerint a 25–74 éves német férfiak majdnem fele, míg a nők közel harmada szenvedett el legalább egyszer valamilyen törést élete folyamán. Az orvos szóhasználatban a latin „fractura” szó utal a törésre. A 65 év feletti nőknél a csonttörések nagy hányada különösen szembetűnő. Ezek nagy része csontritkulásnak tulajdonítható törés. A csontritkulás egy olyan betegség, amelynek következtében a csontsűrűség rohamosan csökken, ezáltal romlik a csont stabilitása, ami gyakran csonttöréssel jár együtt. Mindazonáltal a csontritkuláson kívül egyéb jellemző csontbetegségek is léteznek, például angolkór, gerincferdülés és az ún. üvegcsontbetegség. Ha például a szövet csontritkulás következtében meggyengül, már a kisebb sérülések is csonttörést okozhatnak. Az üvegcsontbetegség örökletes rendellenesség, amelynél a csontképződés nem teljes. Ennek megfelelően a csonttörés kockázata megnő. Nem ritka, hogy a csonttörésen kívül egyéb sérülések is megjelennek, és ilyenkor a szomszédos erek és idegek megsérülnek.

Csontképződés – a természet csodája

Az említett külső hatások vagy csontbetegségek kivételével a csonttörés kockázata viszonylag alacsony. Noha az emberi csontozat csupán a testsúly 12%-át teszi ki (például egy 50 kg-os személy esetében ez mintegy 6 kg-ot jelent), a csontok kétszer olyan nehezek, mint pl. a gránit. Ez azt jelenti, hogy a természet kiváló tervező, mert a csontok úgy vannak kialakítva, hogy stabilizálják és védjék a belső szerveket. A csontok sokaságából felépülő csontváz szolgáltatja az alapot ehhez. Születéskor a csontváz több mint 300 csontból és porcos elemből áll. Mivel az emberi test folyamatosan növekszik és fejlődik, bizonyos csontok összenőnek, stabilabbá és rugalmasabbá válnak, ezáltal szilárddá teszik a csontvázat. Egy felnőttnek átlagosan 206 csontja van, amelyek fele a kézhez és a lábhoz tartozik. A csontok nagy arányban tartalmaznak vizet (25%), valamint szerves anyagokat és szervetlen ásványi anyagokat. Ezek közé tartozik a kalcium (amely keménnyé teszi a csontokat), a magnézium és a foszfor. Kálium, vas, nátrium, fluorid és klorid is jelen van kis mennyiségben. A csont belső magját kompakt csonttömeg veszi körül, amelyet viszont a csonthártya, a külső membrán határol. Ezek speciális sejteket (oszteoblasztok, azaz csontképző sejtek) tartalmaznak, amelyekből új csontsejtek fejlődnek. Ez hozzájárul a csontok növekedéséhez és regenerálódásához. A csontvelő a gerincoszlop nagy csontjainak üregeiben fordul elő, és itt naponta akár ötmilliárd vérsejt képződik. Ez a zsírszövet termeli a vörösvértesteket, a különféle vérlemezkéket és a leukocitákat (fehérvérsejtek). Ha a csontok által végzett összes funkciót figyelembe vesszük, nem meglepő, hogy a csonttörés gyorsan problémát jelenthet. Azonban mielőtt foglalkozni kezdünk a csonttörés kezelésével és a kapcsolódó rehabilitációs rendszerekkel, először tekintsük át a csonttörések típusait.

A csonttörés típusai

A csonttörések a következő kategóriákba sorolhatók (a lista a teljesség igénye nélkül készült): – keresztirányú törés, – átlós törés, – spirális törés, – repedéses törés, – kompressziós törés. A keresztirányú törés a végigfutó csontok egyszerű törése. Az ilyen törés gyakran az adott rögzített végtagra ható közvetlen erőhatás következtében lép fel. A keresztirányú törés jellemző oka például egy labdarúgó-mérkőzésen a sípcsontra irányuló becsúszás. Az átlós törés hasonlít a keresztirányú törésre, azonban az erőhatás olyan szögben érkezik, hogy annak átlós törés lesz a következménye. A spirális törés egy spirál alakú törésvonallal jellemezhető, amelyet egy közvetlen erőhatás hoz létre, és ezután a rögzített végtag megcsavarodik. Tipikus példa ennek kapcsán az Alpokban elszenvedett síbaleset. A repedéses törés a koponyacsontnál szokott előfordulni. Ezeket a töréseket általában külső erőhatások eredményezik. Ezek a törések általában csillag alakú törésvonalakkal jellemezhetők, gyakran befelé nyomódó töredékekkel. A kompressziós törést a csont hosszanti oldalát érő erőhatás váltja ki. A kompressziós törés jellemző oka a nagy magasságból való leesés. A fent felsorolt csonttöréseken kívül a „szilánkos törés” is említést érdemel. A törés akkor „szilánkos”, ha a csont több helyen megreped, és a röntgen legalább hat látható csonttöredéket azonosít. A leggyakoribb csonttörések helye a csukló, a lábfej és a lábujjak, de a bokaízület, a kulcscsont és a felkarcsont feje is érintett lehet. Ahogy öregszünk, a gerincoszlop és a csípőízület törései sem ritkák. A medencénél jelentkező törés különösen kellemetlen. A medencecsont törése a medence szálkás részeinek törését jelenti. A medencecsonttörés nemcsak csonttörést jelent, hanem a belső szervek, a húgyhólyag vagy a húgycső sérülését is. A gerincoszlopon jelentkező törések jelentős kockázatot jelentenek a gyógyulás tekintetében. A gerincoszlop törése esetén a csigolyatestek összenyomódhatnak és eltörhetnek. Ezek a törések nem mutatnak súlyos következményekkel járó tüneteket, ha a csonttöredékek nem mozdulnak el (ebben az esetben stabil törésről beszélünk). Egyéb esetben – a sérülés súlyosságától függően – neurológiai tünetek, pl. szomatoszenzoros rendellenességek, illetve súlyos esetekben akár bénulás is bekövetkezhet. A csonttörések nyílt vagy zárt törések lehetnek. A zárt csonttörésnél nem jelenik meg seb, míg nyílt törés esetében a törési területen igen. Bőr- és izomsérülés jelentkezik, és a bőr sérülése fokozott fertőzési kockázatot jelent. Nem ritka, hogy a csonttörés egyéb sérülésekhez kapcsolódik. A csonttörés például a szomszédos erek és idegek károsodását idézheti elő.

A csonttörés kezelése és gyors gyógyítása

A csonttöréssel összefüggő összes fájdalomnak és kellemetlenségnek van egy pozitív oldala – gyógyíthatók. Mindamellett előre fontos tisztázni, hogy alkalmazható-e konzervatív kezelés (pl. a az érintett terület gipsszel való stabilizálásával), esetleg műtéti beavatkozásra van-e szükség. A módszert nemcsak a töréstípus határozza meg, hanem az is, hogy melyik csont érintett és milyen kockázatokkal járnak a másodlagos betegségek és sérülések. Bármelyik esetben fontos, hogy csonttörés esetén a megfelelő csontrészek a megfelelő pozícióba kerüljenek vissza. Ez kézi feszítéssel vagy nyomással érhető el. Ha a csontok visszakerülnek a korábbi pozícióba, szöggel, huzallal, csavarral vagy fémlemezzel kell őket rögzíteni, míg teljesen meg nem gyógyulnak. Itt az a cél, hogy a csont minél stabilabban rögzüljön a helyén, lehetővé téve, hogy gond nélkül visszanőjön. A törés természetétől függően lassú vagy gyors gyógyulás következhet be. Ha a törésnél a két vég szorosan érintkezik, kötőszövet segítségével visszanőhetnek, mivel a kötőszövet idegrostokból, vérerekből és életképes sejtekből épül fel, amelyek új csontrészek kifejlődését segítik elő. Ebben az esetben a szervezet először a törés körüli vérrögökből képez kötőszövetet, majd a szövetből porc alakul ki. Az ásványi anyagok arról gondoskodnak, hogy az új porc fokozatosan megkeményedve masszív csontot alakítson ki. Ha a csonttörés gyógyulásának első szakasza lezárul, elindul a rehabilitációs folyamat, amelynek során az izomzat funkciója fenntartható vagy később akár újra is tanítható. Végső soron a csonttörések kezelése és gyógyítása három pillér mentén foglalható össze: áthelyezés, megtartás és rehabilitáció. A szervezet saját öngyógyító és javító mechanizmusának olyan szerep jut, amit nem szabad alábecsülni. Ahhoz, hogy ezek a mechanizmusok segítséget nyújthassanak, a regenerálódási folyamatoknál alapvetően fontos a megfelelő mikrokeringés biztosítása vagy helyreállítása, a csonttöréseket is ideértve. Ez azt jelenti, hogy biztosított a szövetsejtek megfelelő tápanyagellátása, és a salakanyagok a vérkeringés javításával hatékonyan eltávolíthatók. A hatékony vérkeringés javítja az érintett szövet tápanyagellátását és csökkenti a gyulladást, masszívan támogatva ezzel a gyógyulási folyamatot. A BEMER fizikai érterápia e tekintetben fontos szerepet játszik.